...
...
Nem tudok meghalni semmiért
C / G / a
Én már nem tudok meghalni semmiért
C / G / a
Én már nem tudok meghalni semmiért
G / G
Nincs az a nő, még ha megcsal is
G / a
Inkább haljon meg ő
Én már nem tudok meghalni semmiért
Én már nem tudok meghalni semmiért
Nincs az a forradalom, melyért a véremet,
Én a véremet adom
Én már nem tudok meghalni semmiért
Én már nem tudok meghalni semmiért
Nincs a vallás vagy eszme, amelyért szívesen
Kerülnék keresztre
Én már nem tudok meghalni semmiért
Én már nem tudok meghalni semmiért
Ó, Istenem, nincs itt már semmi, amiért halni érdemes
Jobb vagyok bárminél, ami a világban körbevesz
Minden miért egykor halni volt szokás
Ma már csak írás vagy magyarázkodás
Én már nem tudok meghalni semmiért
Én már nem tudok meghalni semmiért
Ó, Istenem nincs itt már semmi, amiért halni érdemes
Így kell kivárnom, míg az öregség megesz
Állok csak nézve, az idő hogy szed szét
Ti nem adtok egy ügyet, nem adtok egy eszmét
És milyen kutya dolog, így akaratlanul halni
Hogy nem kérte senki, nem volt kinek adni
szoló - D / A / E - D / A / E - fis / h / E - fis / C-a-D-G
Én már nem tudok meghalni semmiért
Én már nem tudok meghalni semmiért
Állok, nincs már semmi, ami a másé, és érdekes
Nincs itt már semmi, amiért halni érdemes
* * *
Vége van a nyálnak
Ti is láthatjátok
h / E
A nőt az Isten teremtette
A
Játszadozni földre tette
h / E
Égő teste szörnyű átok
A
Immár ti is láthatjátok!
A / D
Ó én édes szép szerelmem
h / A
Sima hasad megöl engem
A / h
Jövök hozzád éji havon
E / A
Aki voltam, kívül hagyom
Ajtódon, a paplanodon
Új termeid nyitogatom
Így bolyongok beléd bújva
Feleségem meg ne tudja!
A nőt az ördög teremtette
Lángok közül ránk terelte
Kínoz engem szörnyű átok
Immár ti is láthatjátok
Ó, én édes feleségem
Mi lett veled, fekszel étlen
Ó, én édes feleségem
Mi lett veled, fekszel étlen
Csodaszép
intró - D7 - G / D7 - G / D7 - G / E / A
A / Cis-D
Csodaszép nők a favécé falán
A / Cis-D
Sok-sok éve ragasztotta fel, nagyapám
E / fis / E / fis
Feketén-fehéren, női testeket
E / fis
Ma sem tudom neki ez
h / E
Miben segített
h / E
Miben segített
Csodaszép nők a favécé falán
Sok-sok éve ragasztotta fel, nagyapám
Riói combok alatt mosolygott Marilyn
S egy néger Hófehérke
Kacéran legyint
Kacéran legyint
szóló - D / h / fis - D / h / fis - A / E / A / E - A / D / E-E
Csodaszép nők a favécé falán
Sok-sok éve ragasztotta fel, nagyapám
Fehér női ruhák, s igazi nők benne
Az arcuk sötétebb
Mintha nedves lenne
Mintha nedves lenne
A lyukas ember
H / Fis
Gyöngyike azt hiszem, szebb volt, mint én
E / cis
Remegve kísértem, reménykedvén
H / Fis
Gyöngyike szerény lány, és volt egy terve
E / cis
Húsvétkor megmondta: nem vagyok benne
Ő ütött akkor lyukat a szívemre
Nem mondtam neki, s ő észre sem vette
Csak nézem az ágyban egy téli reggel
Lyukas vagyok immár, lyukas vagyok, ember!
Gis - Gis - Gis / Gis-B-H
Én vagyok tehát a lyukas ember
Nagy munkát végzek aprócska kedvvel
Nappalom setét, éjszakám lyukas
Ebben egy szerény lány volt a ludas!
Aki még most is egyetemre jár
Nem lát már engem, elnyelt a gyár
Olajos gépek közt ébredek reggel
Lyukas vagyok immár, lyukas vagyok, ember!
Gyűlnek a csikkek, lámpám megremeg
Szakadozott kártya lapul a gép megett
Fájdalmas múltamra emlékezem
Míg összekulcsolom zsíros kezem
Van, hogy én vagyok néha a mester
Az igazgató, vagy egy jó híres ember!
Soha-soha
C / a
Éjszaka, ha nyugszik arcodon árnyék
C / a
Én szertelen álmaidban járnék
G / C / G / C
Te kérdeznél kedvesen és halkan
G / E / a
Én hazudnék, hogy csak pisilni voltam
a / E
Amikor kedvesen kérted
a / E
Én behoztam neked a tálat
d
Nekem soha semmi
G
Soha-soha semmi
d
Soha-soha semmi
G / a
Nem volt fontosabb nálad
Éjszaka, ha nyugszik arcodon árnyék
Én szertelen álmaidban járnék
De ne járjunk ott, ahol sokan járnak
Neked őrzöm a legmelegebb ágyat
Amikor kedvesen kérted
Én behoztam neked a tálat
Nekem soha semmi
Soha-soha semmi
Soha-soha semmi
Nem volt fontosabb nálad
Gondolom magam valaki erősnek
Ki megolvasztja mind a frigid nőket
Szelíd vagyok, harcolni túl béna
Igyekszem, de mások érnek célba
Amikor kedvesen kérted
Én behoztam neked a tálat
Nekem soha semmi
Soha-soha semmi
Soha-soha semmi
Nem volt fontosabb nálad
Soha-soha semmi
Soha-soha semmi
Nem volt fontosabb nálad
Nekem soha semmi nálad!
Elbocsátott lányok
intró - h - h - h / C / a / D / G-D
h / C / a / D / G
Hadd emlékezzem most sok elbocsátott lányra
h / C / a / D / G
Kik érkezvén, énvelem perdültenek táncra
C / G / C / G
A bűnbánat, azt hiszik, úgy emészt azóta
C / a / C-a-D-G
Hogy miért is nem ővelük indultam az útra
Sajnálom, nem bánom, bár úgy küszködöm néha!
És emlékszem lányokra, kik engem küldtek vissza
Megnézném álmukat, hogy gondolják-e olykor:
Miért más, miért nem én? Jobb lenne-e akkor?
Nem hiszem, mert én is oly ritkán állok sorba
Efféle gondokkal, s nem alszom azóta
Nyugtalan forgással, vízből partra lökve
S igencsak sokára nézek a tükörbe
Hadd emlékezzem most sok elbocsátott lányra
Kik érkezvén, énvelem perdültenek táncra
Az életet túléltük, s visszanézünk félve
Ki vagy te? Mit akarsz? Miért jöttél elébe
Embernek, állatnak, ki harcolt, ahogy lehet
S végül is beérte, csak éppen nem veled
S most terülvén higgadtan valahol egy ágyra
Nem gondol önmagán kívül senki másra.
Vége van a nyálnak
intró - F / d / B-C
F / d / B-C
Összefogott ingecskéid intettek legutóbb
F / d / B-C
S adtak a világnak egy újabb bolyongót
B-C / B-C
Perellek szüntelen, járván e súly alatt
F / d / B-C
S keresem sírva, mi utamból maradt
Beteszlek tégedet más embertestekbe
Szomorún kísérlek, mással kettesben
Vége van a nyálnak, megértem s azonmód
Adok a világnak sok másik bolyongót
Sok szegény bolyongót
Én már egész életemben papírszívet hajtogatok
Régi helyre beragasztom a kis fehér lapot
Én már egész életemben papírszívet hajtogatok
Régi helyre beragasztom a kis fehér lapot
Üres vagyok, setét,
Nincs mellemben betét
Üres vagyok, setét,
Nincs mellemben betét
* * *
Holtomiglan-holtodiglan
Hazafelé
a / D
Megyek hazafelé szüntelen
a / D
Valami szorong a lelkemen
d / d
Jaj de ugrál ez az út
d / C - E
Mint a ló, ami megvadult - valahol
Megyek hazafelé szüntelen
Valami szorong a lelkemen
Ma ismét újra lebukok
Ha bezárták az ablakot, igen - ó, Istenem!
F / C
Szembeállok a kapufélfával és megtámaszkodok
E / a
Visszhangzik, ahogy a lé lassan elcsorog
Megyek hazafelé szüntelen
Valami szorong a lelkemen
Ma ismét-újra lebukok
Ha bezárták az ablakot, igen - ó, Istenem
Szembeállok a kapufélfával és megtámaszkodok
Visszhangzik, ahogy a lé lassan elcsorog
Viszi az asszony
intró - d / g / C / a
d / g
Nézze az a házam! Előtte kút.
C / a
Eléje fut föl az összes út
B / F / B / F
Nincs benne semmi, viszi az asszony
g / F / C
A házat, hogy benne lakjon
Szent József, kérem, intézze el!
Forduljon vissza még egyszer
Hallgassa mellem, nem dobog itt semmi
Elvitte magával messzi
Napom helyén tátong mély, sötét lyuk
Minden melege most másnak jut
Kérem az Istent, új házat adjon
A régit viszi az asszony
Színes oltár elé, ha mással térdepel
Éjjel, ha álmodik, én kísérem el!
Várva egy házra, hogy meleget adjon
Ami eddig volt. Viszi az asszony
szoló - B / a / g / F - B / a / g / F - G
Várok egy házra, hogy meleget adjon
Ami eddig volt... Ami eddig volt...
A nők unnak
intró - A / D / fis / E
fis
Virág hervad, ők csak unnak
A / D
Ostromolhatsz, mint egy várat
A / Cis / D
Egy nőt, szép nőt, feltűnőt
E / E / E
A terhet, a terhet - kerülőt
Miért vigyorogsz, én csak mondok
Nem ismerek földi gondot, csak egy nőt
Szép nőt, feltűnőt
A terhet, a terhet - kerülőt
D / fis
A nők unnak, unnak mindent
h / D / A
Unnak téged, unnak engem, igen
Unnak engem!
Ül a széken, szeme fénylik
Férfiszívek folyton kérik a nőt
Szép nőt, feltűnőt
A terhet, a terhet - kerülőt
A nők unnak, unnak mindent
Unnak téged, unnak engem, igen
Unnak engem!
A nők unnak, unnak mindent
Unnak téged, unnak engem, igen
Unnak engem!
A hídon
a / F
Azt hittem, hogy minden oké - a szíve az enyém már
C / E
A gyárból mindig pontos voltam, siettem hozzá
a / F
Vettem neki kiscipőt és sok-sok cigarettát
C / E
Kéz a kézben átsétáltunk minden éjszakát
Sírok érte minden este, de ő nem tudja
A szülészeten fekszik, valaki megdugta
A7 / d
Bolyongok egyedül itt a hídnál
E / C-E
Rohannék hozzád, hogyha most hívnál
A7 / d
Egyedül bolyongok - senki se lát most
E / C-E
Otthon koszosan hagytad a lábost
És csak bolyongok egyedül ennél az ócska-szürke-bolyongó hídnál
Ahol mindig kakast árultál
Látod, bolyongok tovább a bolyongó hídnál
S fáj, hogy értem te sohasem sírtál
A Hold feljött s a Nap ott süt a Föld túloldalán
Csillagot nem látok, borús az ég talán
Mínusz egy vagy mínusz két fok lehet most, kábé
Így mondta a rádió - nálunk nincs tévé
Rád gondolok e bolyongó hídnál
S a kórház felé bolyongok némán
Kezemben virág, szívemben bánat
Szét tudnám verni most a pofádat
Most már látom jó tisztán, hogy hányszor átvágtál!
De meg bosszúlom, megfogadtam ennél a hídnál
Emlékszem a lassú számra, amit velem táncoltál
De leugrok most, hiába sajnálsz, minden késő már!
A vonat hangos, a méreg drága, a híd - az pont oké!
Bosszúm ez lesz, hiába sírsz majd, a szívem a halaké!
Ugrás előtt megtorpanok, remeg az ajkam is
Ez a víz nagyon hideg, s talán még mocskos is
Előttem van két szép szemed, festetlenül reggel
A messzeségből felém intesz, mind a két kezeddel
S megnyugtat ismét e bolyongó szép híd
Hallom, öledből valaki felsír
Leszállok ma is a szürke korlátról
S megyek, hogy elhozzalak, ó, a kórházból.
Holtomiglan-holtodiglan
E / H / cis / gis / A-gis
Sem csókkal, sem virággal, se nem égi dzsezzgitárral hívtalak
fis / H
Az én szobámba át
cis / fis
Úgy volt, hogy lemész majd kenyérért reggel
H / E
Ha mindenkit nem lehet, hát beéred eggyel
A / fis
Most mellettem fekszel, véredben szerelem-méreg
gis / A / fis
Álmod is közös, ágyad is közös, és ez így marad, amíg én élek!
Úgy volt, hogy írsz majd egy egész új könyvet
Megírod előre azt, hogy mik jönnek
De mellettem fekszel, véredben szerelem-méreg
Reggeled közös, estéd is közös, és ez így marad, amíg én élek!
Úgy volt, hogy kiscicák játszanak véled
Amíg más meghal, te azt is túléled
De melledben vegyszer, véredben szerelem-méreg
Kelet is közös, nyugat is közös, és ez így marad, amíg én élek!
Lakat
Lakat a számon, én már nem bánom:
Lenyúltam három vékony csövet.
Nálunk ez így van, melózunk vígan
S elteszünk mindent, amit lehet!
Azt hiszem, csendben változik minden,
De valamit minden korban lehet!
Én ezt tanultam még az átkosban:
Lopjak, azzal többre megyek!
A gyár úgyis közös, és talán fölös
Benne néhány apró dolog
A privát csak kínoz, az állam meg gonosz
Ezért hát tiszta szívvel lopok!
Azt hiszem, csendben változik minden,
De valamit minden korban lehet!
Én ezt tanultam még az átkosban:
Lopjak, azzal többre megyek!
Levélének
Nézed-e még a postaládát?
Írjak-e neked levelet?
Ha érezném azt, hogy elolvasnád
Sok szépet írnék teneked!
Hol vagy most, mikor a dalodat játszom
Most mikor neked éneklek
Annyi évig voltál nálam
Annyi évig voltál nálam
Egy nap alatt, édesem
Nem költlek fel álmodból
A cipődet én lemosom
Ha indulnék az éjszakába
Tarts meg engem, angyalom!
Nem hallod, hogy a dalodat játszom
Éneklek, ha sikerül
Nem cibállak, nem haragszom
Nem cibállak, nem haragszom
Csak eldalollak remekül
Néha-néha finomkodhatsz
Egy kicsit, de ne nagyon
A levelet most leragasztom
S egyszer talán feladom
Nem hallod, hogy a dalodat játszom
Éneklek, ha sikerül
Nem cibállak, nem haragszom
Nem cibállak, nem haragszom
Csak eldalollak remekül
* * *