Murányi Tóni 1976-ban született Székelyudvarhelyen, és a zenei pályán való felbukkanását hosszas útkeresés előzte meg: előbb színésznek készült, mialatt televíziós bemondóként, riporterként, és újságíróként dolgozott Erdélyben. Közben dalszövegeket írt, abban a reményben, hogy egyszer majd színpadra állhat velük. Az alapvetően könnyűzenére írt szövegeiben mindig a szokatlant kereste, így a kezdeti időkben hiába kutatott zenésztársak után, senki sem vállalta fel a szerzeményeit. Ekkor úgy döntött, hogy "saját kezűleg" viszi színpadra dalait. Tizenkilenc éves volt, amikor gitárt vett a kezébe, és egymagában kezdett pengetni.
* * *
Hirtelenjében, felületesen őt is "daltulajdonos"-nak nevezhetnők. Murányi Tóni azonban ennél sokkal több, sokkal inkább perfekcionista. Nem elégszik meg a komoly irodalmi értékkel bíró dalszöveg és a jól pengetett gitár hozamával. A legapróbb részletnek is mívesnek kell lennie, mind a szövegnek, mind a zenének, de a frizurának is! Egy Murányi Tóni-koncert olyan, mint egy nyílzápor, a hatás-nyilak belefúródnak idegeinkbe, intellektusunkba, érzéseinkbe, s a leányzók esetében máshová is. Ritka a kortárs zenében az ilyen harmonikus dialektika: fölturbózza érzelmeinket, de közben meg is kacagtat, és úgy andalít el, hogy közben minduntalan föl kell ugranunk a székről, hogy csápoljunk. És az sem számít már, ha közben "a házat viszi az asszony", vigye a fenébe, csak a Murányi Tóni-cédét hagyja meg nekünk!
Orbán János Dénes, költő
* * *
Tóninak szerencséje van, valahogyan egyszerre áldotta meg az Úr mindazzal, amivel külön-külön szokott megáldani egy-egy költőt, muzsikust, filozófust és humoristát. Azt a fajta zenét műveli, amelyet hallgatva az embernek folyton az az érzése támad, hogy újra és újra meg kell hallgatnia, mert talán nem figyelt eléggé egy szóra, dallamra, vagy valamilyen apró részletre, ami utólag nem hagyja békén, visszacseng a fülébe, és arra ösztönzi, hogy a playlist-en ismét rákattintson Tóni valamelyik szerzeményére. Ha vendégeim érkeznek, és azt akarom, hogy jól érezzék magukat, az esti borozáshoz feltétlenül egy Murányi Tóni lemezt indítok el, akár azzal a kockázattal is, hogy olykor megreked a társalgás, és mindenki csak a zenére figyel. Mert ez ilyen zene.
Farkas Wellmann Endre, költő
